"Repülsz, repülsz az Élet pusztája felett,
Néhol, mikor a szikrázó napfény elvakít,
Leszállsz a földre, egyenlővé leszel az
Óceán mezején rohanó hasonszőrű halakkal,
Testeden szürke, csíkos ruházat, lábadon
Rusnya cipő, fejeden nagy karimás kalappal.
Apróra összehúzódsz, hogy ne ismerjenek meg,
Lábaidat síri csendben egymás után szedegeted.
Meg-megállsz egy saroknál, benézel a kirakat
Helyén tátongó méterekig halott szürke lyukon,
Pillanatokra hagyod, hogy az Idő saját kénye-
Kedve szerint termeted mellett futkosson.
Mint gyermek, aki annyi hónap elteltével újra
Pajtásai között játszadozhat mély érzésűen kacagva,
Nem törődve azzal a kegyetlennek mondott,
Az elmúlás dalát dúdoló, részeges Holnappal,
Fogja kezében a homokozó, sárga lapátot, másik kezében
Az apró zöld vödröt, száll Játékosan a csodásnak
nevezett, két ellentétes világ között.
Mikor kijátszottad magad, felállsz,s leporolod a sár
Szaggatta nadrágod, kirázod hajadból a homokot és koszt,
Talán még kicsiny kezeidet is megmosod, s lépdelsz tovább
A Számodra már jól ismert világban, abban, ahol nincs dac,
Nincs keserűség, értetlenség, csak önzetlen törődés."
Tanulság? Talán ennyi:
Mi az igaz győzelem? "Mikor a magad szagatta, kicsiny világban nincs keserűség, értetlenség, csak önzetlen törödés."
Ezüst Angyal...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
ildsisy 2009.03.29. 14:16:36
Eddig én bátorítottam másokat, irásaimban sokszor, most nekem van kicsit /néha/ szükségem bátorító szavakra.
Reggel jó volt kicsit sétálni, rügyeznek a bokrok, fák :)
Nagyon szépeket irsz, fantasztikusak a gondolataid!!!
A Hold ezer arca 2009.03.30. 17:29:39
A Köszönöm-re szívesen-t felelni olyan hétköznapi lenne.
Bár tényszerűűen tényleg azt gondolom magamban, hogy "Ildsisy, nincs mit!".
Megérted ugye, hogy hallgatással felelek most első mondatodra?:)
Egészen decemberig én bátorítottam másokat, aztán, egyik napról a másikra fordult a kocka.
Ön-önhibámból, és az engem körül vevő csupa-csupa fölnőttek hibájából.
Pillanatok alatt kifordultam magamból, s az az ember, aki eddig saját magán, és másokon is szívesen, sokszor derekasan segített, segítségre szorult.
Másfél hónapja lassan, hogy elkezdtem járni újra azt az utat, ami addig olyan nagyon jól ment, s ami hónapok alatt az igazi távlatokba veszett.
Napról napra könnyebb megy.
Napról napra biztosabbak a lépéseim.
Napról napra, szépen lassan, de nyílik ki az a virágszál, akit bezárt a mai világ, bús-komor szele.
Remélem segitségül szolgálnak Neked a soraim, még akkor is, ha néha még érezhető rajtuk a megtörtség, a talaj-vesztett állapot.
"Isten útjai kifürkészhetetlenek"- állítják a Nagyok.
És milyen igaz. Ahogy az is, hogy semmi nem történik ok nélkül.
A legnagyobb sárban kaptam magam mellé egy Angyalt.
Aki azóta is fogja a kezemet, s a világ összes létező szeretetével figyel oda rám, egyengeti utamat, segit, tanít, s segítve tanít.
A közeledben is terem majd nemsokára olyan ember, aki érdemes arra, hogy segítsen Neked.
Aki érdemes arra, hogy melléd álljon.
Aki érdemes arra, hogy bízhass benne, tisztán, őszintén, tabuk, falak nélkül.
Hogy miért vagyok benne ilyen biztos?
Az előbb leírt sorommal válaszolnék:
"A legnagyobb sárban kaptam magam mellé egy Angyalt."
A Tavasz illata, amiről Te írsz, is nagy segítség lehet ilyenkor.
A rügyező bokrok, fák, virágok.
Az illat, a nap még halovány melege.
A Tavasz mindig tökéletes az újra kezdésre.
Higyj benne.
Tudd.
És Érezd Te is.
:)
Továbbra is áll az, hogy írj bármikor.
Ha tudok, segítek.
Ha nem? Csak hallgatok majd Veled.
Ps: Nagyon szépen köszönöm a dícséretet.
Az egyetlen fegyverem a tollam.