Derült égből...
A holnap szebb lesz,
igérték a nagyok,
most itt állok mégis,
esőcseppek símogatta
köntösöm alatt,
s remélem, hogy percek
múlva itt leszel Te is.
Hinni már nem tudok
nekik, de Neked még igen,
most, most fogd meg
reszkető kezem.
Érces délibábok látszódnak
szürke szemeimben:
Higyj Nekem: Most csak
melletted lehetnék ember.
Árad lassan a Duna megint,
s vele együtt én is,
nyílik a vörös rózsa,
s vele együtt a tövis.
Kényszeresen mozgatott
bábok hadakoznak,
Kinek higyjenek? A sebzett
szívnek, vagy a tiszta agynak?
Azt hiszem.
Azt hiszem.
Azt hiszem: felbontok egy pezsgőt.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
kicsi bogár 2009.05.12. 13:11:14
A Hold ezer arca 2009.05.12. 16:15:59
Igen, én írtam.
Amit nem én írok, az rendszerint idézve van.
Minden betűt, szót, mondatot, gondolatmenetet-ahol nincs idézőjel, persze- azt én írtam.
És köszönöm a dícséretet:)