Mert olyan "fölnőttek"...

Alig alltam fel az elobb a geptol, keretozhettem vissza.

Elszabadultak az indulatok, mellettem, korulottem.

Bennem nem, mert nem erezni-es egyutt erezni jottem ki, hanem alkotni valamit az utcai eletrol, kurvakrol, drogokrol, alkoholrol.

Helyszin? Gulliver elotti kis ter.

Megjelent az a harom lany, aki a Tamara baratnoje.

S megjelent Cristy, akit a kihallgatas utan kiengedtek vegul.

Talan o tudja a legkevesebbet az egeszrol.

Te jo eg?! Mibe csoppentem bele? Most kezd realizalodni bennem.

Egy pillanatra ketely ebredt bennem: Biztos, hogy errol akarok irni? Biztos, hogy ilyen kozelrol kell szemlelni a cselekmenyt?

Az agyam ordit, hogy maradjak! Mig a lelkem menesre kesztet.

Vegul gyoz az esz erv. Ezek lattan szuletik valami uj.

   Kinnt csoportok. Nehol 5-7 emberbol allnak, nemelyik kisebb- hol nagyobb.

Megjelenik a harom lany, akik ezen lany kozeli ismerosei- bar, senki nem tud semmit a nemreg tortentekrol.

Monica, aki otven koruli, nemreg szabadult az elvonokurarol, sorrel a kezeben dolongel.

Felpillant. Eszre veszi a harom erkezo lanyt.

Torka szakadtabol, allatokhoz melto stilusban kezd uvolteni.

Valamit. Csak nehany szo ertheto. "Te kurva.... Takarodjatok innen... " "Picsa...."

Zavaros a beszed, feszult a hangulat. Senki nem ert semmit, csak beszel. Mondjak, fujjak.

Leulnek a padra a lanyok. Mellejuk ulok.

Kozel ulsz a tuzhoz...- Szolal meg a lelkiismeretem.

A hangulat fokozodik. Monika felenk dulongel. Kicsit ijedt vagyok, de nem szamit.

Muszaj maradnom. Megorokiteni egy "Street life" balhet. S maradni, ha Monika tul kozel megy hozzajuk.

Monika uvoltve kozeleg... Nyala frocsog, kezeben a sokadik kiuritett soros doboz.

Tovabbra is ordit, szajhaz.

Senki nem tudja elmagyarazni neki, hogy ez a harom lany nem az, akit keres. Akire duhos, aki, mint megfogalmazta, elszabaditotta a Poklot.

Frocsog, ordit tova. Repkednek a szebbnel szebb szavak. A fenyegetesek. S a kerelem, hogy menjenek.

A lanyok higgadtak. Monika duhos. Orjong. Egy vadallat. Sebzetten viselkedik, bar nem ot bantottak. Ha bantottak valakit, az nem O.

Ha bantottak... Ha alaptalanok a vadak.

De tovabbra sem kotelessegem eroszak ugyben biraskodni.

Nem tehetem.

A kovetkezo pillanatban egy oriasi pofon csattan el mellettem.

A hangja meg mindig vissza -vissza cseng fuleimben.

A kep kesobb realizalodik.

A hang hamarabb ert celt. Az agyamban. A lelkemben.

Orditas tovabb... Megjelenik ket ficko. Arrebb rangatjak a duhongo orultet.

Az epuletet korul vevo lancban hanyatt esve elborul.

Felsegitik.

A felsegites lendulete felbatoritotta, ujfent.

"Rohadt ribancok, takarodjatok innen!!" Ordit tovabb.

Nem tudom megerteni,hogy viselkedhet egy ember igy. Valahogy nem megy.

Ilyenkor erzodik: Nem ebbe a vilagba vagyok valo. Megis. Erdekes kepekbol tevodik ossze. Erdekes ellentetekbol otvozodo vilag az ovek.

Meg mindig kozel ulok a tuzhoz. A pofont kapott lany es koztem egy ember ul. A mellettem levonek sugdosom oda: "Maradj csendben, ne valaszolj. Talan megnyugszik Moni. Mondd meg Steffinek is..."

De Monika nem csitul. A balhe sem. Ujra es ujra olajat ontenek az egiek a tuzre.

Olajat? Alkoholt. Sokat.

Az elobb csitulni latszo hurrikan ujra erosen forog. Pillanatok mulva Moni ujra mellettunk all.

Ekkor Simone lep ki az ajton.

Megker, hogy alljak fel. Messzebbrol nezzem.

Nemet intek a fejemmel: Maradok. Muszaj. Valami kesztet erre ott belul. Erosen.

Aztan nem szol semmit, felallit.

Fel pillanattal kesobb a mellettem ulo lany kapja a pofont.

Talan nem veletlenul allitottak fel. S talan eppen idejeben.

Friss levego csapja meg a tudatomat. Kicsit messzebbrol lathatok mindent, de ott lehetek. Lathatom. Talan tenyleg nem kell mindig a peremen lepkednem ahhoz, hogy alkothassak.

De megis... Ha nem ultem volna olyan kozel, nem ereztem volna a rezgeseket. Kozelrol. Olyan kozelrol, amilyen kozelrol most erzem.

Valakinek adrenalin: Nekem csak Street-life.

Monikat ujra elhurcoljak, most mar belevalobb emberek.

Most talan tenyleg elcsitulnak a kedelyek.

Az orditas abba marad, mintha elvagtak volna egy filmet.

A hangulat rideg, de mar nem olyan kegyetlenul fajo, mint eddig.

Betessekelik a harom lanyt.

Pillanatok mulva utanuk megyek en is.

Sorra allitanak meg, felfele a lepcson, hogy ez a No maga az ordog.

Sorra mondjak, hogy veszelyes.

Tudom. Ott alltam. Mellettem tortent minden. Mellettem, korulottem. Nem, nem bennem. Mert nem folyhatok bele.

Azt hiszem, eleg volt ennyit latnom a dolgok ezen reszebol.

Talan sok is. Es itt most egy orult volt. Raadasul no.

Mi tortenik ha tobb vesz majd korul? Mi tortenik, ha duhongo ferfiak tarsasagaba cseppenek?

Nehez. Minden helyzet nehez, amit agresszio-duh-sebzettseg szul.

Nekem , kivul allonak nehez.

Hat milyen lehet azoknak, akik ebben mozognak? Evek ota?

Monika prostitualkent dolgozott, az egyik Kolni negyedben.

Volt narkos. Volt alkoholista. Volt meg mindig az?

De ami a legszomorubb: Nem nevezheto embernek.

A Street-life talan a normalis emberi erzelmek kiolesevel vegzodik?

Talan akkor nevezheted magad annak, ha mar nincs kontrol?

Ha mar nincs hatalmad magad felett?

A harom lanybol ketto ribanc. Akik mellett ultem.

De ok dolgoznak. Ha igy is. Megelnek. Ha igy is.

Es megtudnak maradni embernek. - Ha igy is...