Mert olyan "fölnőttek"...

Az elmult ket oraban tobbet nevettem,mint eddig itt, barmikor.

Majdnem pihe konnyunek erzem az eletet.

Majdnem mondhatom: minden rendben.

Nem, semmi nem konnyu, de Rajtad mulik. Mindig. Ahogy: most rajtam.

Gulliverben. Zene szol a fuleimbe. Egy ujonnan kapott fulhallgato dolgozik kemeny azert, hogy halljam, amit hallanom kell, egy dalon keresztul.

Kinnt az ido kodos.

Az uton idaig most olyan frisseseget ereztem,mint reg.

A friss, hideg, kodos levego, ami az arcomba csapodott, s szetaradt a tudomben, kifejezetten jol esett.

Mindezt a Dom elott.

A nehezsegek dacara is, amit itt kapok, nem kezzel foghato.

Lattam magam szarnyalni. Lattam magam rettegni attol, hogy tulsagosan messze mentem.

Lattam magam bukott angyalkent, akinek az elete sajat magan mulik.

s most? Most ujra minden rendben van.

Monica. Akirol irtam mar.  Aki elszabaditotta itt a Poklot, azon a napon, mikor a rendorseg -a munkajuknak eleget teve- bilincsben vitt el jonehany embert innen.

Monica. Akitol tavaly rettegtem: Elfogadott.

Kezet nyujtott. O elobb. Tegnap.

Csodalkoztam. Foldre kenyszeritettem egy nagy darab, alkoholista- de pokolian eros bivalyt.

A lenyemmel.

Respektal. Elfogad. Baratjava fogadott, azon igereten keresztul, hogyha barmi bajom van, forduljak hozza. Megved. Segit kimaszni a bajbol.

Hiszen Tole mindenki fel. Ezt tudja. Ezt hasznalja is.

Ma, mikor megjelentem itt, a Gullivernel, oda jott, kezet nyujtott. Ahogy a tobbiek is.

Eros kezfogasa van. Szorit. De talan en jobban.

Kinnt maradtam. Tekertem egy cigit. Megkerdezte: Tekerhet-e? Persze.

De, csinaltam neki egyet en.

Erezze: Nem csak en kenyszeritettem megadasra: Hanem O is engem.

Valahogy igy allunk.

Monican kivul meg Petra okozott nagy meglepetest tegnap.

Oda jott, megolelt. csodalkoztam. Beszelgettunk.

Megkinalt egy fuves cigivel, de nemet intettem.

Nem lesodrodni akarok az utamrol, hanem nyerni jottem ide. Tapasztalatot.

Latni, erezni embereket. Kozelrol. Csupaszon.

Nem szamit, ha szajhak. nem szamit, ha drogokon elnek, mint Petra, vagy isznak, kemenyen, mint a terdre kenyszeritett Monica.

A lenyeg: Hogy leteznek.

Eleinte odzkodtam elfogadni a baratsagukat: Mara buszken megyek vegig az utcan, ha messzirol ram koszon egy otthontalan, neha koszos, ittas ember.

Nem szamit,ha no, ferfi. Az ember szo mindent magaba foglal.

Talan ideje volt megertenem: Nem szamit, mije van. mit csinal. Mit csinal jol-rosszul, mig az emberseg szot ismeri.

S neha a szinfalak moge kell neznunk.

Hogy meglassuk azt, akik valojaban.

Sokan szarnya szegett- de angyalok.

Talan a legtobbjuk szuletese napjan esett az eso, mert Isten sirt: Elvesztette a legszebb angyalait.

S most? Nem kierdemelt sorsot elnek itt, a Foldon.

Koztunk, emberek kozott.

Tunodom: lemenjek cigizni? Mar nincs mitol felnem.

Ha netan repkednenek az uvegek, tudom, hogy nem eshet bajom.

Ha orditas van, tudom, hogy nem serulhetek meg.

Mert mindig van valaki, aki figyel ram. Figyel arra, merre lepek.

S ha elesek a cipofuzomben, vagy nagyobbat lepek,mint kene, s egyik pillanatrol a masikra kozelebbrol es kozelebbrol szemlelem az aszfaltot majd, tudom: Lesz aki vissza rant.

Mielott a verem folyna.

Sok mindenkinek tartozom itt egy Koszonommel. Kimondatlanul kimondtam mar.

De szeretnem hangosan, konnyek-mosolyok kozott mondani.

Adni. Adni. Adni. Adni.

Azoknak, akik megerdemlik: Nem lattba veve, hogy ribanc, fuggo, mocskos:

"A barataimnak".