Kóválygó gondolatok, szaggatott lélek,
de tudd : Bármi is ér, Örökké szeretlek Téged.
Erőt ad kicsiny kezed, ahogy enyémhez ér:
Sápadt testemben pillanatokra újra áramlik vér.
Ahogy tekintetembe fúródik tekinteted,majd átölel:
Úgy ölelném a világot magamhoz, ha hagyná.
De nem hagyja ez a golyó, távol tart,
van föld, sár, fény, hullámzó tenger part,
de nem ad belőle, talán jut néha egy-egy esőcsepp:
De nem nyit többé: A föld ugyanis nem felejt.
Egykoron angyalok voltunk mindannyian, gyermek,
olyan tiszták, jók, mint az, aki a te testedet öltve táncol:
Kinek arcán mosoly, szemében bölcsesség, lelkében szeretet lángol.
Maradj mindig ilyen, Drága, Drága Kisöcsém:
Mégha a nehéz világ fegyverei vért is serkentenek testeden:
A lelked maradjon annak, ami: Egy szenny világ tetején aranyló "záró födém".
Téged Szeretlek a legjobban , Kicsi.
Szerető Nővéred: Nikoletta
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.