Sötét van, későre jár:
Az égitestek még csak most nyitják a kocsmát.
Beszállingózik a megfáradt Nap, leadja a műszakot:
arcán fáradtság, lelkében mégis tűz honol.
Bekúszik a Hold, sötét lepel alatt:
ne lássa meg senki, iszik egy felest, mielött kezd:
-Józanul ugyanis nem viselné a sok semmit érő embert.
Csillag katonák is besorjáznak: egymás után lépnek be:
Terebélyes Égi kocsma ez, elférnek, mindnek jut hely.
Névre szóló székek, asztalok: előre foglalt helyek,
fényben tisztára mosott, szélben száradt égi kelyhek
jelzik, itt megvannak bizony számlálva, idegennek nincs helye:
Ám ahogy az idő telik, ráeszmélnek: Egynek üres a helye.
Várnak kicsit, hátha késik, hálójában szépítkezik,
de lecseng a lakoma, elfogy az égi nektár:
Keresni kezdik, nyüzsgő égi kaptár.
Hívogatják szép szóval, majd csendben ordítva:
Elől baktak Hold hercegnő, utána "Csillag udvara".
Csillag udvara, mely mára hiányos lett,
balga kis csillag emberek között keres mégis helyet.
Nem tudja még, milyen veszélyben van, Hold Anyja, Nap Atyja
kezei a földön lakó férgek között nem biztos védelem,
Ha egyszer tévedett, elindult, emberek között ez lesz végzete.
Búcsúzott a kicsi csillag, nem hagyott hátra semmit,
Emberek kezei között kifacsart lelke legyint:
Hagyjatok, hagyjatok itt, meghaltam réges rég,
gyarló emberek becseréltek, fél zsák aranyért.
De nem tudják, hogy itt lennt fényem nincs, nem izzok,
akár a hetekig rakott tűz, mi végül erdőt pusztít:
Itt, a Földön, távol mindentől egyet tudok: Könnyezve búcsúzom...
zsebi
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.