Gulliverben. Hol mashol jelenleg?
Azon emberekkel, akik tavaly oveztek.
Kellemes- a maga modjan.
S Fajo- a maga modjan.
Mit mondjak? Mit meseljek? Most, hogy alig nehany percem van.
Inditok egy jo hirrel: Natasa meglett.
mult heten Frank csortetett be a szobamba, delben.
Ebresztve ezen mondattal: -Valaki beszelni akar Veled.
Mosolygott. Hetek ota eloszor. Nem ertettem.
Ebredezem- Sott, alszom felig. Natasa nincs meg. Faj a fejem. Elaludtam a nyakam.
S O megis mosolyog.
Elvettem a resnyire nyitott ajton keresztul a telefonjat, s agyon bagozott, faradt hangommal beleszoltam.
Meglepodtem. Ismeros hang szolt vissza. Noi. Siro hang.
Itt minden keresztezodott. Agyam, lelkem, venam, szivveresem, fajdalom, felelem, megkonnyebbules.
Minden egyszerre luktetett agyion gyotort testemben.
Onnantol kezdve nem birtam magammal.
Mint egy boldog, rohano kisgyerek, egesz lakas kitakarit, fozes, mosogatas, mosas, tarsasjatek Frankkel.
Aztan csengettek.
Megdermedtem. De Frank is.
darabokra tepik az almomat? Becsongetnek, es az arcomba vigyorognak a gonosz emberek, hogy "Hehe, csak vicc volt. Natasa nincs meg."
Megnyomtam a kapunyito gombot, majd kinyitottam az ajtot.
Ismeros leptek haladtak a lepcson. Egyre kozelebb, kozelebb a tudatomhoz.
Lelegzet visszafojtva vartam a csodat.
Amit ket hete annyira.
Mondogattam magamnak,hogy -nyugodj meg-.
Kicsit lejjebb mereszkedtem. Elso lepcso fok. Masodik. Harmadik.
Aztan meglattam. O is engem.
Elmosolyodtam. O is.
Aztan rohantam. Fele. Tart karokkal.
Neki csapodtam. Ha kilometerorat csatlakoztattak volna ram, szerintem kiakadt volna a sebessegem miatt. A dupla szervizdij meg az en lelkemen szaradna.
Nem ertem, hogy nem bukfenceztunk le mindketten a lepcson.
De csak szoritottam, szoritottam, szoritottam.
O is engem. Raneztem.
Eleredtek a konnyeim. Az Ovei is.
Csak ennyit tudtam suttogni konnyek fatylan keresztul:
-Endlich...Endlich... (Vegre.... vegre...)
Felelem. Fajdalom. Kishalal. Elet. Ujjaszuletes. Boldogsag, Keseruseg, Kin, es megvaltas.
Nem tudtam,hogy ennyi minden belefer egy emberbe.
Egy lelekbe.
Majd meselek tova. Most mennem kell.
A tavalyi tekintetek kerdon neznek ram.
Mind-mind hallani akarnak valamit.
Mind -mind emlekeztetni akarnak valamire. Amire nem akarok emlekezni:
-A Tavalyomra.
Segitseg....
Segitsetek....
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.