-Dóri, te mindig bántani akarsz engem?! Tisztában vagy azzal, hogy amit mondtál, mit jelent?! Tudod Te egyáltalán, hogy mi a szart érzek??
Igen, akkor úgy éreztem, hogy ezzel nagyon megbántott.
Mintha kitéptek volna belőlem egy darabot.
Vagy, jobbat mondok: -Állsz egy kötélen, két szikla között. Alattad a tátongó mélység.
S valaki elvágja a kötelet.
Vagy azért, mert nem felé fordulsz, nem hagyod, hogy Ő legyen az, aki elmondja, hogy bizony, Ő elért annyit, hogy inkább felé fordulj bizalommal, oly annyira, hogy tudd, ha Ő ott van, akkor nem eshetsz le, Happy End lesz a história vége, vagy azért, mert ha Ő nem tud átjutni a túloldalra, hogy ha Ő boldogtalan, Te is legyél az. Megse próbálj előrébb járni, mint Ő.
Neki nincs gyermeke. Nekem se legyen anyám.
Csodálatos.
Még egy jó pont az emberiségnek.
(Azt hiszem, szivesebben lennék cserebogár...)
Hiába utána a sürü elnézés kérése, elbizonytalanitott, megsebzett.
De sebaj! Egyszer talán még hálás is leszek érte. Talán Fölnőtt koromban.
Tehát... Örökbefogadóm után "Hipp-hopp, csak úgy lett Anyukám" is kilőve.
2003 végén kapott gyámom, Andrea? Ugyan már. Nem méltó a virágcsokorra.
Nem tépkedek le orgonát, azért, mert Ő létezik.
Nem miatta. Az orgonát sajnálom.
Vissza olvasva elég rossz arány. 3-ból 3 esett ki.
Felsorolhatnék még egy párat, de feleslegesen.
Minek? Valamilyen érvvel úgyis kihúznám Őket a listáról.
Ha Anyák napja van, Őrangyalok napja miért nincs?
Te kapnád a legszebb képeslapot a világon,úgy gondolom.
(Jövőre azt hiszem Parlamenti gyülést hivatok össze, megvitatni ezt az Örangyalok- napját.
Valentin nap... Apák napja... Anyák napja...Hazánk napjai... Halottak napja.
Hát eme remek napok mellett nem férne meg még egy ünnep nap?! Dehogyis nem!
A költségvetésbe is beleférne, az évi költségvetésbe pláne. Munka szüneti nappá nyilvánitanám. Csak Neked. Aztán...
Aznap lehetne kapni a legtöbb vattacukrot, minimális kézpénzért cserébe. Jó, ebbe van némi önzés, de tehetek arról, hogy az Életemet adnám egy nagy adag vattacukorért?... Nem....
Jól hangzik, szaporodott a végrehajtandó feladatok sora:))
Jó, mielött elkezdeném megkeresni a naptáramba azt a napot, amin ezt végre tudnám hajtani, félre rakom a hülyeséget.
Vagy csak azt füllentem, hogy erre nincs időm. Hátha lesz valakiben annyi bátorság, hogy végre hajtsa ezt a kézzel fogható, remek ötlelet.
Hm... És mi volna, ha nem tárnám ország-világ elé, hogy nálam van Őrangyalok napja?
Nem kell mindenkinek tudnia. Meg a Trendekből kiindulva: Ha ma valami vadi- új adidas csukába tennék néhány lépést a városban, akkor holnapra minden harmadik ember lábán az lenne. Azt meg nem szeressük.
Ne jöjjön szembe saját magam saját magammal az utcán.
Egyszerüen: Minek tudnia mindenkinek? Ezt én találtam ki, és fel, az én ötletem, nem osztozom senkivel. Leginkább Te érdemled meg, ugyse a nagy világ.
Esetleg az az eset is fennforog, hogy eladom jó pénzért az ötletemet, naptárba iktatják, jól keres majd rajta az Állam, és kicsiny Hazánkban élő, eladással foglalatoskodó egyedek, akiknek általában a pénzről szól az ünnep, nem a Szeretetről, én meg a kapott pénzből megveszem Neked azt a Kincses Szigetet, amiről sok -sok bloggal ezelött irtam.
Remek. Ennyi jó ötlet. És még mindig bontatlan a pezsgő mellettem.
Na, baromságot félre téve folyt.köv:
Az anyák napját kielemezve, szintén szorosan kapcsolodó téma járt az agyamban most délután:
Mindenki maga választja a családját.
Hát, nekem ma lett egy Nagymamám. A történet röviden ennyi:
Csak úgy. Megszólitott a Kis boltnál egy tündéri néni, hogy áruljam már el, hogy hogy hivnak, mert hasonlitok a Keresztlányára, aki 26 éves.
Bemutatkoztam neki, kiderült, hogy imádott Keresztlányának második neve az, mint az enyém, s innentől kezdve simán mentek a dolgok. Nem tudom hogyan, de végül családba iktatott.
Megérdemlem vajon? Tünödtem magamban, de végül magával ragadott a leplezetlen öröm szele.
Megvártam, mig felszáll a buszra végül, s hosszasan integettem neki.
Az elkeseritő kezdet után most nagy mosollyal hagyom abba az irást.
Most, amig nem késő. Most megyek , megosztom a világgal a boldogságomat, mielött elszállna a jó hangulatom, ismét.
Veled is megoszthatom személyesen, remélem. És még sok mást is. Bár, a beszéd nehezen megy, napról napra nehezebben, sajnos, de bizom benne, hogy az arcomon ragyogó mosolyból kiolvasol mindent...
És... Köszönöm, hogy vagy nekem, Te nem Fölnőtt ember:)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.