Nagyon nehéz 2 napon vagyok túl, nem beszélve az elmúlt heteimről.
Az Őrangyalom nélkül immár.
Elgondolkodtam valamin:
-Ott az őrangyalom- Aki kikötéssel képes csak szeretni.
-És ott a Feketepillangó. -Aki kikötés nélkül szeret.
Talán nem elég világos: Igen, azon gondolkodom, hogy , hogy lehet az, hogy az az ember, akitől féltenek, az képes szeretni minden hibámmal, hisztimmel, sebemmel együtt? Pedig. Pedig neki nem lenne kötelessége. Sőt.
És hogy lehet az, hogy akit tisztelek mint embert, akit imádok, aki felé olyan bizalommal fordultam, mint még senki felé, az határokon belül képes csak szeretni. Elvárásokkal fennt tartva?
Nem. Nem. Nem. Nem akarom érteni.
Tudjátok, Ti, akik olvassátok soraimat, Ti talán tudjátok ténylegesen, hogy mi is az a Szeretet.
Vannak feltételei? Vannak határai? Vannak érdemes, és érdemtelen emberek rá?
Jó magam ezt írtam pár napja üziben:
"Most én kérem: Ne keress többé. Nem vagy méltó a szeretemre."
Az, hogy kinek szól, az most nem fontos. Ha olvassa, tudja.
Ha nem? Hát nem. Mára nem fontos.
A lényeg az, hogy méltó a szeretetemre, még így is.
Hiszen tudjuk: "Akkor szeressél a legjobban, mikor a legkevésbé sem érdemlem, mert akkor van rá a legnagyobb szükségem."
Hiába volt velem lekezelő, hiába vádol, vádol olyannal, amiről mindenki tudja, hogy nem áll helyt (Aki kicsit is ismer.) , hiába fordul el tőlem, ráadásul olyanért, vagy azért, amire más ember talán büszke lenne, én akkor is szeretem.
Szeretem, de már nem szerves része az életemnek.
Két hete sorba dőlnek le felépített váraim. Az elmúlt két hetemet kevesen élnék túl.
Hónapokkal ezelőtt azt hittem, hogy csak vele lehet áthidalni bajokat.
De NEM ! Egyedül is megy.
Még akkor is, ha nagyon megtör.
Akkor is, ha labilissá tesz.
Akkor is, ha néha az éterbe üvölteném, hogy NEM, ez NEM megy nekem, elég volt, legyen vége!
Igazat szólt ma valaki:
Az én kitartásommal, küzdeni vágyásommal még azon problémák is áthidalhatóak, amikről most úgy érzem: Az életembe kerülnek.
Elvesziteni egy fontos ismerőst.
Bizonytalannak lenni valakivel kapcsolatban, akit nagyon szeretsz.
Félni attól, sőt, rettegni, hogy ezen embernek csak a holtteste kerülhet elő, eltűnése után két héttel.
Három agyrázkodást kapni 7 nap alatt, úgy, hogy az utolsónál (mainál) mostanáig hökkenek azon, hogy maradt egyben a koponyám.
Saját szántamból szét rugdosni egy fát, olyannyira, hogy éjjel 22 órakkor én utasítom vissza a felvő gipszet, a zúzodások komolysága miatt.
Megpróbálni segíteni egy olyan családtagon, aki köztudottan problémás.
És helytállni az emberek között, nyomorékká tett lélekkel.
Nem, a szeretetnek nincsenek határai. A szeretetnek nincsenek feltételei. Nincsen érdemes, s érdemtelen ember rá.
Hiszen a szeretet nem kézzel fogható.
Nem fordítható le emberi szavakra.
Hiszen, ha van szeretet, akkor mindenestben van.
Ha nincs?
Akkor az sosem volt valódi szeretet.
Ha nem volt valódi szeretet?
Nem baj. Lesz a világnál, minden napoknál is igazabb.
Egyszer. Egyszer majd.
Angyal
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.