Mert olyan "fölnőttek"...

Irtam Rola. Irtam. Nem olyan reg.

Tamara. Most a nemet ujsag tele van az o cikkeivel.

Nev nelkul.

Mindig mondtam, hogy veszelyes ez a vilag. Mindig mondtam,hogy veszelyes Koln.

Annak is, akivel tavaly kijottem.

Szerencsem volt,mondhatni.

De Tamaranak? Neki Nem.

Simone igy fogadott: Van egy jo, es egy szomoru hirem.

Mondtam, kezdje a joval: Az elveszett irataimat megtalaltak. Orultem.

S a rossz? -kerdeztem.

Egy ujsagot fektetett elem, s atyai modon ecsetelgette:

Akirol szol a cikk, ismered.

Kerdon neztem. 19 eves. Ki 19 korulottem?

Hamar rajottem.

Csak nem Tamara? Az ujsagot az asztalra vagtam, s csak ennyit tudtam kerdezni:

De jol van? Mi tortent vele? Mi tortent??

A valasz ennyi volt: Tegnap ket ismerossel elment.

A rendorsegen, majd korhazban kotott ki.

De megis... Mi tortent? Mit tettek vele? Vagy O magaval?? Mit?!

Megeroszakoltak. Ketten. Az ujsagcikk szerint romanok.

Az ismeroseinket is bevittek az orsre. Egytol egyig. Ricsi. Es a csaladja.

Ok valtig allitjak,hogy nem ok voltak.

Nem tudok bizni bennuk. Tavaly lattam amit lattam.

S megeltem amit megeltem.

A sator helyen elkezdtunk inni, adtak, adtak,adtak a vodkat.

FeketePillango is, s en is. Felvaltva ittunk belole. Korn. Keverve massal kepszakadast idez elo.

S addig ittunk, addig ittam, addig itattak,mig kepszakadas.

Nehany foszlany remlik csak.

Satortol nem messze, hideg homok dorszoli a hatam. Combjaimat.

S csak ennyit mondok: Nem akarom.

Aztan gyozkodnek, hogy de a FeketePillango mondta, hogy lehet.

Ugyan ugy ketten vannak. Voltak.

Aztan nem emlekszem megint semmire.

Csak arra, hogy masnap cipzarom lennt, folsom, gatyam gyurott.

FeketePillango immar a huszadik srac mellett alszik egy felig nyitott satorban.

Fejem emelyeg. Lelkem is. Probalom osszerakni a kepet: Mi a fene tortent mult ejjel?!

s miert tiszta homok a testem, miert gyorutt a ruham? S miert faj... Az alhasam. Minden.

Aztan FeketePillango ebredezett.

Latta, hogy baj van.

Zavart vagyok, nem ertem mi tortenik.

Csak ennyit kerdeztem: Tenyleg te engedted nekik?...

Latszolag nem erti a kerdest, lesiet a Rajnahoz, megmosakszik.

Mindehol- ott is.

Nem torodve azzal, ami korulotte van.

A sok sok emberbol egy maradt csak velunk vegul. Legalabbis egy volt ott, amikor ebredeztunk.

Elszakad a kotel.

Kezembe fogok egy Sangrias uveget.

Meg egy ures vodkas uveget.

Lesietek a partra.S a betonos resznel foldhoz vagom mind a kettot.

Zokogok. Folynak a konnyeim, folyik az orrom. Gyulolom az eletem az adott pillanatban.

Beleterdelek a szilankokba. Kezeimbe temetve az arcom zokogok.

Aztan... Aztan valami megfordul. Velem, bennem.

A ketsegbeesest felvaltja valami megmagyarazhatatlan duh.

Beletenyerelek az uvegbe. Hagy fajjon! Ugy igazan.

De nem faj elegge. Ez sem.

Megfogok egy uveg darabot. S elkezdem. Egyik vagas a masik utan. Nehany karc, s nehany erosen verzo mely seb.

Kezdek megnyugodni.

FeketePillango vegig nezi az egeszet.

Nem szedne ki az uveget a kezembol. Nem mondana, hogy Ne! Ne tedd!

Hagyja hagy csinaljam. S buntet tova a megjegyzeseiel.

Olyanert, amit nem kovettem el.

Eszembe jut valami.

Igen, mar jocskan volt bennunk ital. Mikor a romanok mondtak, hogy Ricsinek van egy kisfia. Most 3 eves.

En annyit mondtam,hogy tudom. Hallottam mar en is.

S a FeketePillango nekem esett.

Tudtam-de nem mondtam neki. Vegul a szavai valami duhos gyulolet masszava formalodtak.

Mondanom kellett volna? Azert, hogy feleslegesen idegesitsem?

Minek? Nem az en dolgom.

Ezert buntet. Ezert bant. Ezert hagyja, hogy vertocsat csinaljak magam kore.

Ujra sirok. Az uveg csak hasit. Hasit- hasit tovabb.

Egyre melyebben.

Mostanra orditom: Nem akartalak bantani ezzel. Nem hibaztam! Nem!

De latszolag nem hallja a szavaimat.

Kimerulok.

Jon valaki. Az uton. FeketePillango ott hagyott mar, vissza ment a satorhoz.

Ez az ismeretlen kozeledik felem.

Latja, amit lat. Egy fiatal leanyt.. Torott uvegeket. Vert- mindenhol. S konnyeket.

Ijedtebb talan nalam is.

Megkerdezi, hivjon mentot? Mondom nem kell.

Megkinal egy cigivel.

Az ingjebol letep egy darabot, s segit elkotni  a sebeimet.

Legalabb ne verezzek el- meg ne piszkoljak ossze mindent. Foleg a sebeimet ne.

Jol esnek a szavai. Jol esik a torodese.

Vegre, egy kedves szo.

Elmondom neki, mi tortent. Legalabbis azt, amire emlekszem.

Megsimogatja a fejem.

FeketePillango tunik fel megint: Jon kerni egy cigarettat.

A pasi nem kinalja meg: azonnal szamon keri a tortentekert.

Mondom: Jo.

Ne veszekedjunk. Nem kell ,kerlek. Kerlek Teged. De Ot is.

A nyalas- felig elszivott cigimet FeketePillango fele kinalom.

Veres a vege. Ahogy mindennek korulottem-a kezemben, alattam, felettem. Bennem...

Megkell tanulnia mindenkinek:

Nem lehet csak ugy bizni.

Nekem megkell tanulnom vegre a megerzeseimben biznom.

Mindentol megovhatnam magam, ha fognam a jeleket. Idoben.

 Ahogy Tamarat is megovhattam volna, ha ott vagyok. Mellette. Vele. Tegnap.

De leleptunk. Miutan egy ket interjut megcsinaltam, rohantunk kocsmazni.

Furcsa.

De legalabb az irataid megvannak- nyugtat Simone. Mintha tudna mit irok- mirol-es miert.

De nem boldogit.

Az irataim nem tesznek boldogga. Csak papirok.

Egy olyan vilagban azonosito jel, ahol nincsenek erzelmek.

Csak tenyek.