Mert olyan "fölnőttek"...

Csak sorokat irhatok, nem is sokat.

A Mai napnak koszonhetoem erzem, hogy tettem le az asztalra.

Egeszsegugyi problemaktol fuggetlenul kaptam egy viszonylag jo allast.

Fizetes nem magas, de azt csinalhatom, amit elvezek.

Titkarnok "feje" lettem, s mellette megirhatom a konyvet, kicsit mas verzioban.

irhatom Magyarul, a Cegnel van profi nemet-magyar-os, aki leforditja majd.

A tema marad ugyanaz, csak most a gyorsirasom, inteligenciam, tanulni vagyasom is kap nemi pluszt.

Tegnap este beszelgettem. Magammal, a korulottem elo "Angyalokkal".

-Angyalokkal gyogyitas konyvet olvasom eppen- Dr Doreene irta.

Erdekes konyv, pozitiv energiakat ad.

Segit elni- helyesen- , es tul elni, ugy, hogy masok ne sinylodjek meg a sajat magunk fejlodeset.

A konyv olvasasa elott meg elbicegtem Lenaval kicsit.

A mecses torott volt tegnap.

Feszultseg, ketsegbeeses, orvosokkal teltseg kijott rajtam.

A -nem eszem- mar csak plusz, azt hiszem.

Mindegy, tegnap megtort a jeg.

Eleg volt egy beszolas.

A mosoly az arcomrol eltunt, konnyek vettek at a helyet.

Megijedtem, a sajat reakciomtol- leginkabb.

Ilyen konnyen torne a mecses?

Talan elfaradtam- Azt hiszem.

Kicsit- Nagyon. Kicsit-nagyon.

Lena latta, hogy nincs rendben valami.

Kerdezett.

Elutasitottam. Gyorsan. Ahogy szoktam.

"Bezar" gomb megnyomva.

Igen, ilyenkor undok tudok lenni.

"Hagyjon beken a vilag, Nekem nem kell segitseg, ne sajnaljatok a gipsz miatt, oruljetek, hogy tudok majd meg jarni, stb."

Tehat a szokott dac.

Aztan valami valtozott. Lena ult, a padon.

En leultem melle- a magam nehezkes modjan most, es megoleltem.

A konnyeim folytak.

Nem hokkent meg, hogy eltort a mecses.

Csak simogatta a hatam, es hagyta, hogy kipanaszkodjam magam.

Fajlaljam a labam, a lelkem, hagyta, hogy fajjon a vilag.

Elmagyaraztam neki valahogy, konnyeken keresztul, hogy "ez nem az a Zsebi akit ismersz, tudom, de most nehez... Orvosok, zavaros dolgok, minden most tortenik. Egyszerre... Es ilyenkor hol vannak az angyalok korulottem? Sehol..."

Eleinte hallgatott, majd a mellkasomra mutatott, a szivem helyere:

-"Minden jo, rossz itt van. De dontod el Kicsike."

Hallgattam eleinte, majd csak ennyit kerdeztem: "megigered, hogy minden rendben lesz?"

Annyiszor tettem fel ezt a kerdest mar... Es mindig hazug szavak voltak a valaszok.

De Tegnap nap.

Tudom, erzem, hogy nem.

A magam hozzaallasan kellett valtoztatnom ahhoz, hogy az eletem megvaltozzon.

Igen- Egyik naprol a masikra.

Nem aludtam jol, de sokat olvastam elalvas elott.

Amolyan..."Meditativ" allapot.

Aztan a telefonom ebresztett.

Georg. Munka. Minden. Egyszerre forgott a fejem, es a gyomrom.

Adott idot elkeszulni, oda erni. Tudja, hogy most nehez minden.

Latta a csoda botokat- amivel menni tudok.

Aztan Valahogy minden sikerult.

Legepeltem par oldalt, tova postaztam nehany emailt, beszeltem a fonokkel, ugyvedekkel- es maris belekerultem valami angyali-ordogi korforgasba.

Buszke vagyok magamra, azt hiszem, most teljesen jogosan.

Hetvegen kipihenem magam.

Felkeszulve a hetfore. Kezdodik.

Apa kezdoooodik, -igen.

De most nem apa... Hanem... Nagyvilag! kezdooooodik."

Juj, a blogom most nem En-es lett.

Hianyzik a melyseg belole.

De majd a kovetkezo mar olyan lesz.

Megigerem. Csak most kavaros agy, lelek, minden.

Egyszer-egyszer belefer, nem ? :)