Lennék most a viztükrön játszadozó Fénysugár.
Amelynek az Anyja a Hold, az a gyönyörü, szerető, oda adó, nagy, halvány sárga gömb, a csillagokból kirakott szoknyájában, fellegek által ráruházott cipőjében, s az Éj tündér adta büszkeségében,
az Apja a Szél, az a haragos, mégis mélyen törödö, az Ő gyermekét ódzkodva féltő Természeti Erő,
s a Testvérei a Föld felé haladó fények, melyek a Nap keze alá dolgoznak.
Most szivem szerint ez lennék.
Egy kisgyermek.
A csupa-csupa Felnőtt között.
Vagy egy kisgyermek.
A csupa-csupa Fölnőtt között.
Jóéjt.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.