Hat, igen.
Ejfelkor meg ebren.
A sator helyunkhoz kozeli helyen autobol kiszurodo zene szot hallgatunk.
Egyik ismert dal a masik utan.
En, es harmad magam dudolunk, hol halkan, hol hangosan.
A tobbiek kommunikalnak, en az eget furkeszem.
Tegnap este kicsit besokaltam, s lazitas keppen vettem magamnak egy uveg palinkat.
Nemet palinkat. Talan 3 deci volt.
Meg egy - ket sort.
Kellett.
Ne, ne vessetek meg, nem suru az ilyen.
Talan egy hete ittam utoljara.
Ket deci bort, koccintas keppen.
Tehat: tegnap este en bepialtam, bar, kozlom csendesen , a kimerultsegtol alig ereztem a hatast.
Pedig, hogy vartam!
Mint a messiast.
Kikapcsolni. Vegre. Kicsit. Vagy total lecsapni magamnal a biztositekot.
Nem szamitott, csak tortenjen valami velem. A lelkemmel. A testemmel.
Megtette a hatasat, talan a kimert precizitast preferalva jol voltam.
Nagyon jol.
Megnyugodtam. Vegre. Kikapcsoltam. Kicsit.
Hiaba az ismeros dalok, olyanok, amiket azzal az emberrel hallgattam, akivel kiindultam, vagy szomoru torteneteket ideztek elo, akkor is stabilan alltam.
Most. Napok ota igazan. Eloszor.
"If tomorrow never comes.- Ronan Keating."
Ket napja folytak a konnyeim e dal hallatan.
Ma angolosan, katonasan viseltem.
Sott, jol eso volt.
Mert ereztem, tudtam, hogy amit megeltem, szepet, azt senki nem veheti el tolem.
A Rajna tul oldalat neztem.
Ott satraztunk majdnem ket hetig.
Milyen jo is volt.
Akkor minden rendben volt.
Csak neztem, s hagytam magam folyni az emlekek araval.
Merengesemet egy ujabb dal szakitotta kette:
"You raise me up- Westlife."
Keresztanya, hiszen ez a Te dalod!
A Te dalod? A Mi dalunk.
Emlekszel hanyszor adott erot? Hanyszor fakasztott konnyeket? Megnyugvast hozo konnyeket.
Hanyszor kellett ugy, mint a levego?
A buvos dal.
Igen, altalad tudom, hogy minden rendben lesz.
Nem maradhat minden ilyen. Orokre.
Nem maradhatok orokre itt.
Haboruk, harcok kozepette.
Nem. Nem lehet.
Az elet nem errol szol. Nem CSAK errol.
Kinnt sut a Napocska most.
Nagy erovel, megujulva a par napi esozes utan, most igazan ragyog.
A nap suttogja a fulembe, amit Te mondanal nekem most.
Meg a furcsa alakokat olto felhok, amelyek masodpercenkent adnak valami ujat.
Hol jot, hol rosszat.
A Tegnap ejszaka utan a reggeli 18 fok melegnek tunt.
Egykor meg ebren, s negykor MAR ebren voltam.
Negytol hatig jart az agyam.
Amit tegnap kiolt belolem az alkohol, rossz erzeseket, azt ma hajnalba duplan, triplan kaptam meg.
Lam-lam.
"You can run, but you cant hide." "Elfuthatsz, de nem bujhatsz el."
Milyen igaz is.
Talan az segitett volna, ha felbontok meg egy uveg paleszt, betolom, s fel kaban vissza alszom.
Elgondolkodtam rajta.
Akkor megszunik a fajdalom.
Akkor nem erzek olyan erosen. Akkor megnyugszom.
De a hatas utan ujra potolni kene. Csak mar tobbel.
Mert az elozo adag mar nem segitene. Nem lenne eleg.
Tehat, legyozve a felelmet a fajdalom irant, ninkabb hanykolodtam.
Hagytam jarni az agyamat, hagytam sikoltozni a lelkemet.
S hagytam folyni a konnyeimet, dideregve.
Dideregve, mert egy takaroval aludni, kinnt, parazs mellett is hideg.
Hajnalban.
Kezdek megedzodni.
Mar eljutottam addig, hogy ne szamitson a hideg.
Oruljek annak, hogy biztonsagot jelento emberek vesznek korul, akik ugyan ugy faznak mint en.
Faznak, de boldogok.
Alig vartam, hogy egyik sorstarsunk, Roman, fel hetkor ebresszen.
Ebresztett, mert mennunk kellett.
Be a Cegehez, ugyanis, oda vitte a taskat, amit az utolso kifosztas utan , alatt megtudott menteni.
Hat egen, az en szurke farmer taskam mindig megussza.
Sok-sok eves, es eleg ragaszkodo.
Ragaszkodik. Hozzam.
Akarhogy is, de mindig vissza kerul.
Loptak mar el, szakitottak mar el, hagytam mar el, most megis:
-Itt hever mellettem.
Atnevezem. A "Farmer taska" tul hetkoznapi nev lenne neki.
O nem egy egyszeru farmer taska. O "A" Farmer taska.
Aki jon. Jon. Mindig jon velem.
Tehat, ket es fel oranyi hanykolodas utan felkeltem, beultunk az autoba, s elindultunk.
Fel hetkor.
MOst negyed tizenko van, lezuhanyoztam, atoltoztem, megnyugodtam.
Jatszottam ket kedvencce lett kutyammal: Tac-val, es Lulu-val.
Ket oreg motoros, de ha jatszanak, akkor olyan onfeledten teszik, bele merulve, hogy orom nezni.
Rohangalnak.
Fol. Fol-le.
Huzzak egymas fulet.
Nehol rancigaljak, tepik.
Leteperik egymast.
Hol ez van alul, hol az.
Javasoltam a gazdiknak, hogy rakjak ki nekem a 22-es karikat.
Ha van 12-es, 16-os, 18-as, akkor lehet 22-es is.
A kimerultsegtol ittasan vegul mind a ketto eldolt.
Az egyik itt fekszik a labamnal.
Tac. Liheg. Probal pihenni.
Hat, igen. Ferfiak.
Hamar kidolnek.
Lulu meg? Nokhoz melto energikussaggal hoditja a kovetkezo kutyat.
Talan jatszotarsat keres.
Most megyek, megigertem Alexnek, hogy segitek neki a szobrozasban.
O szobrozik, en segitek neki feloltozni a hadi jellmezbe, szamon tartom a penzt, s figyelem, hogy ne koltson alkoholra.
29 eves. Elotte az elet.
S onszantabol akarja abba hagyni a szeszt.
Buszke vagyok ra, ahogy energiam engedi, ugy segitek neki.
Talan...
Talan...
Talan egyszer lehet belole meg normalis eletet elo ember.
Ami jarna neki.
Hiszen nem rossz, csak alkoholista.
De benne van a kuzdeni vagyas a szebbert, jobbert.
Remelem en lehetek az, aki az elso lepesei utan megtapsolhatja.
2009 augusztus. 27.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.