Igen, erre kellett rajonnom.
Ha mashonnan irok,ahol orakat ucsoroghetek, soha nem lesz iras a vege.
Csak zeneles, zeneles, zeneles. Esetleg nehany link leragasa.
Meselnek,annyi mindent, de megkell tanulnom innen a legfontosabbakat megirni-leirni, ido hijjan.
A Tegnapom romba dolt. Mert miert is ne.
A szobamban, foldon fekve, zokogva kertem Istentol valami egyszerubb feladatot a Sorsomra vonatkozoan.
Igen, van amikor mar en sem birom cernaval.
Hiaba az ero, a tudat, a tisztanlatas, ha nem birod a keresztet,amit kaptal.Mondhatni egyszerunek, mert mindenki olyan feladatot kap a Sorstol, amit elbir.
De mondhatni igazsagtalannak, mert sokan kapnak olyat, amivel nem nehez letezni.
Talan olyan ember vagyok, akin keresztul mas tanulhat? Nem tudom.
Bizonytalan vagyok. Sebzett.
Egy Tegnapi beszelgetes csal neha mosolyt az arcomra. A lagy szavak suttogasa meg ma is megnyugtatoan hat.
Itt, a Gulliverben megismerkedtem tavaly egy bacsikaval.
Hetven nehez even van tul, tavaly jonehany muteten, megis.... Itt van.
A meghokkento teny, hogy itt van, nem az abnormalis tevekenysegekkel kapcsolatos.
Hanem azon tudattal, hogy van otthona, egy hatalmas haz, rengeteg penze van. Megis... Koldusokhoz meltoan el.
Itt, a Gulliverben eszik, ide jar aludni, aranyos, ezer eneket meselt sapkajat a fejebe huzva.
S hogy miert?
Tegnap megkerdeztem. Leultem melle, egy 20 centert vett kola kisereteben, mert itt annyiba kerul, a nagytobbseg anyagihelyzetet tekintve, s megkierdeztem:
-Gunther, miert jarszide? Van mindened. Otthonod. Szep,nagy. Penzed.
A valasz egyszeru volt:
Mert unatkozom egyedul. Egyedul vagyok. S az otthon, penz csak egy dolog, nem karpotolja a szeretetet.
Elgondolkodtam rajta. Muszaj volt.
Igaza van. Milyen egyszeru kis ember. Mennyi mindene van, megis, szakadt cipoben, szakadt ingben, neha dideregve igyekszik azonosulni az itteni vilaggal.
Hogy ne legyen egyedul. Hogy ne tunjon ki.
Hogy szeressek, beszeljenek hozza.
Akije volt, mind elvesztette mar.
O igazan tudja mi az elet.
Aludt utcan. Ehezett. Osztogatott szet egy csomo penzt.
O...O tudja mi az elet.
Tudja mi a harc.
Azt hiszem, O az az ember, akitol tanulni lehet.
Megigerem, ha hazajutok egyszer, magammal viszem.
Orokbefogadom, mint Nagyapot.
S en? En leszek a legbuszkebb unoka.
Azt hiszem, megyek, bontok egy sort. Vagy valami erosebbet.
Muszaj. Kell. Lejjebb adni a nyomasbol jelenleg csak igy tudok.
Sirva fekudtem, sirva keltem.
Ideje mosolyogni is kicsit.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.