Gondolatok hada kovalyog a fejemben.
Ejjel nem hagyott nyugodtan aludni, reggel nem hagyott nyugodtan kavezni, reggelizni, nap kozben nem hagyott vonaton utazni, csak tunodni.
Talan a sertettseg beszel belolem, vagy rosszabb:
Meg mindig valaszt akarok talalni ezer es ezer miertre.
Okoztak mar neked ugy fajdalmat, hogy lepni nem tudtal nelkule?
Mint az arnyek, ugy kisert utadon.
Elakartad kergetni, de nem ment, nem szabadultal tole, mert tulsagosan melyen beled ivodott?
Tegnap, a csupa nagy betus Dom-i templom elott allva, ismerossel beszelgetve, nehany mondat megcsapta a fulemet.
Az egyik itt kinnt megismert, beszed hibas Magyar kerdezett egyett.
Majd meg egyet.
Majd megegyet.
Kerdesek. Mondatok.
Mi a teendo? mit csinaljak? valaszoljak?
Lepjek fel ellensegesen?
Ussek? Vagy csak kopjek egyet a foldre?
Igyekeztem higgadt maradni.
"Niki, a Dóri azt meselte, hogy neked meghaltak a szuleid harom honapja autobalesetben."
"Azt is meselte, hogy a mostohaapad mit csinalt veletek. Tudod, azt."
"Van ket testvered, de ok mostohak csak, nem szereted oket. Mert attol felsz, hogy tobb orokseget kapnak mint Te."
"Azt is mondta, hogy csak noid vannak."
"Es, hogy az aki meghalt autobalesetben, az soha nem szeretett teged, mert tul sok volt beloled."
Tessek?
Tessek?!
Azt hittem, hogy rosszul hallok.
Megfagyott a ver bennem.
Az ereimben a meleg testnedv helyett, valami egeszen idegen anyag keringett.
Hideg, jeges sertettseg, s apro, sercego mesztelen csigak.
Hullok.
A csupasz, csuszo, hideg fajtak.
Hogy mondhat valaki ilyet?
Egy olyan ember, aki raadasul ismer?
Hogy adhat ki, raadasul hamisan?
Hogy epithet fel ilyen tortenetet?
Hogy? milyen indittatasbol?
Egy ideig csak alltam, csillapitottam magam.
Majd mondtam, hogy nem all helyt az, ami elhangzott, de a csaladomrol, multamrol, eletemrol nem vagyok hajlando kommunikalni.
Sem most, sem holnap.
Egyszeruen: Soha.
Megfordultam, leleptem.
A Gulliver kornyeken lebecolo barataim lattak, hogy hajszalakon mulik az, hogy el ne csattanjon a hur.
Konyorogtem Istennek, hogy ne talalkozzak a Feketepillangoval, mert felo, hogy megutom.
Esetleg raboritom az asztalt.
Vagy megolom.
Elszivtam egy cigarettat, majd megegyet.
Tisztult ki a fejem.
Majd bementem a mosdoba.
Tusolni.
Hideg zuhany, mindig jot tesz.
Majd jott egy ismeros hang:
"Niki, are you here?" (niki, itt vagy?)
Mondtam, hogy igen, tusolok.
Mondta, hogy megvarja, amig lezuhanyzom.
Lezuhanyoztam. Feloltoztem.
Majd kozolte, hogy itt van valaki. Fennt, a barataim tarsasagaban.
Nem kellett mondania, hogy ki az.
Tudtam.
Ha nem O lenne, nem jott volna le utanam.
Felt, ahogy en is. Hogy kart teszek benne.
Majd magamban.
Mondtam, hogy nincs baj, felmegyek.
Felmentem. Koszontem a tobbieknek.
Majd megkerdeztem tole:
"Van ram fel perced? Vagy beszelhetunk itt is. Az asztalt rad borithatom itt is."
Bolintott, hogy beszeljunk, ketsegbeesettt mosoly futott at az arcan.
Kozoltem vele, hogy meg egy szo a csaladomrol, barataimrol. Otthonomrol, akkor megolom.
Pokolla teszem az itt letet.
Vedekezett, hogy nem mondott semmit, senkinek, en csak fogtam, koptem egyet a foldre, es ott hagytam.
A lepcsonel megalltam, vissza neztem. Engem nezett.
En Ot.
"Te Kolni ribanc. A legrosszabb ember vagy, akit az elet adhatott. Azert mert boldogtalan vagy, az en eletemet nem fogod elbaszni. Takarodj az eletembol."
A reakcio: Ennyi:
"Nem latod, hogy mar nem vagyok veled? Most sem egyutt logunk."
Feletebb emberi reakcio.
Mas ember megboritotta volna ezert.
Lerohantam a lepcson.
Kimentem, ut kozben meg morogtam- szokasomhoz hiven.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.